már hónapokkal ezelőtt kezdődött. Elmesélem nektek( most hogy már minden családtagunk megtudta tőlünk személyesen).
2012. március 6-án voltam kontrollon Tűűnél. Előtte már nem volt az a lázas készülődés, aggodalom (mint régebben), legszivesebben el sem mentem volna...
Aztán történt valami. Precíz, pontos mensim késett /már 1 teljes napja :))) /. Mivel határozott utasítást kaptam hónapokkal ezelőtt Tűűtől, ha mindez megtörténik (3x1 utro azonnal), tesztelnem kellett. Izgatott, torokszorító szívdobogással végeztem a kontroll előtti reggel egy tesztet.
Eredménye, halványka 2 csík lett
, majd néhány nap múlva újra és újra (mert nem hittem el). Egyszerűen nem tudtuk/tudjuk a mai napig, hogy tudott mindez megtörténni velünk!!! Hisz ezen ciklus alkalmával izgatottak voltunk a Csaba kontrollja + az elkezdett nőgyógyászati vizsgálatok miatt. Mással nem is foglalkoztunk igazán (talán, mert ugye soha nem tudtam én kizárni a gondolataimból, érzelmeimből).
A kontroll alkalmával a biztonság kedvéért néztünk progeszteron szintet, amely már akkor március 6-án,
84,1 nmol/L ( I. trimeszter: 15,04 - 161,35 nmol/l)
volt. Ez a szép magas érték, már igen bíztató volt. Biztonságként megemeltünk 3x2-re az utrot.
Bizakodva / persze néha kétséggel vártuk az ultrahang időpontját.
2012.március 20. Ultrahang. Soha nem voltam még ilyen izgatott!!! A rendelőbe ülve (Cs. sajnos nem tudott elkísérni) alig tudtam megnyugodni. Vizsgálat eredménye: 5mm-es élő embrió, jó szívműködéssel. Leírhatatlan boldogság lett urrá rajtam/rajtunk. Legszivesebben világgá kürtöltem volna, de óvatosságra intett uram és a józan eszem.
Sajnos boldogságunkat beárnyékolta, hogy az első UH éjszakáján volt a Csaba beteg (emlékeztek a kezével + lábával), azon az éjszakán rohangáltuk kórházról kórházra. Ismételgette nekem: "ez neked egyáltalán nem hiányzott" (idegeskedés, aggódás). Másnap pecsételés is lett a vége (amit nagy titokban tartottam magamban). Úgy voltam vele, ha akar úgyis velünk marad a Picike, mindent megteszek érte, de a Csabát sem hagyhattam magára a fájdalmával a budapesti éjszakába...
Az elkövetkezendő 2 hét boldogságban telt, néha persze a kétségek is felszínre kerültek (sajnos). Csaba nem nagyon mert örülni, félt nehogy baj legyen. Alig tudtam nyugtatgatni, hogy minden rendben. Így újabb ultrahangra mentem (történtek miatt), de legfőképp a megnyugtatásom érdekében.
2012. április 06-ig ultrahang eredménye: 20mm-es élő embrió, jó szívműködéssel.
Nagyon nagy boldogságunk, még mindig tudott fokozódni. Csak mosolyogtunk egymásra :))) Soha nem felejtem el.
Ekkor gondoltuk, most már tényleg minden rendben lesz.
Lassan kezdünk felengedni az bizonytalanságból adódó izgalmakból.
Teltek múltak a napok, továbbra is jártam dolgozni. Tüneteim, rosszulléteim nem voltak. Csak szédülés keserítette meg néha napjaimat. De ennek inkább örülni tudtam, mint bosszankodni. Hisz ez érthető. :)))
Ezt követő egyik hétvégén már a házastársi kötelességünknek is óvatosan eleget mertünk tenni! Boldogok voltunk, azt tettük ami jólesett. Mert mostanában csak olyan tevékenységet folytattam, ami ilyen hatással volt rám. Legfőképp alvásban nyilvánult meg. :))) és házi munka kerülésben :)))
Egyik reggel barnázni kezdem. Igazából nem tudtam mire vélni, csak féltem, hogy nem sok jót jelenthet. Újabb aggódás, bizonytalanság. Reggel jobban, este kevésbé voltak tünetek, de a 3. ilyen napon már a gyógyszer felhelyezésekor erős vérzést tapasztaltam, pirosat (amitől teljesen összeomoltam). Hogy menjünk így el hosszú hétvégére? Mi lesz ott velünk távol az orvosomtól, mindentől??? Telefonáltam a rendelőbe, és azonnali időpontot kaptam egy UH-ra.
Néhány napja még mi voltunk a legboldogabbak, most pedig a legkétségbeesettebbek... Nem tudtam semmi jóra gondolni. A történtek előtt és azóta is sokat segített (hallgatom napi 2x) a Tudatalatti tízparancsolatát, ebből bátorítom magam, hogy minden rendben van!!! Erőt ad a pozitív gondolkodáshoz. Sírva, könnyek között mentem UH-ra. Főnökeim látván kétségbeesésemet, nem kérdezvén semmit, utamra bocsátottak és biztosítottak segítség nyújtásukról minden téren... (persze nem mondtam el riadalmam okát).
Nem kellett sokat várnom, nem is lett volna erőm, 30 perc alatt odaértem a Kosztolányira. Néhány perc alatt (ami óráknak tűnt...) be is kerültem. Aggódó szemekkel néztem a monitort. Mikor a szonográfus elmondta, "nem tudok rossz hírekkel szolgálni, minden rendben van a magzat él", sírtam örömömben....
Kisebb bevérzés van, a néhány nappal ezelőtti házas élet miatt, mert a méhszáj vérerecskéi ingerelve voltak, és bevéreztek. Néhány nap alatt elmúlik (már meg is történt), a házas életet egyenlőre kerülni kell, a még néhány hétig tartó kritikus időszak alatt. De a méhszáj zárt, a baba jól van már kialakultak a végtagjai is, megvan a 2 keze és a 2 lába is. Már hatalmas 4cm. Ujjongtam és megnyugodtam!!!! Így indultunk neki a 11. hétnek.
Vérvételek megvannak (kicsit alacsony a kálcium szintem, majd a fogorvos segít hogyan pótoljuk). Tűű dokival folyamatosan konzultálunk e-mailben, adja utasításait a gyógyszerek szedésével kapcsolatban. 14 héttől elhagyjuk az "eufrászt", és akkor egy terhelés után, majd kiderülnek a továbbiak.
Megkaptam már a védőben "A várandós anya gondozási könyve"-t.
Szóval izgatottan várjuk a 2012. május 2-át, amikor megyünk a 12+6 napi UH-ra!!!!
Rendben volt minden a UH-n.
Az első fotón látszik, hogy nagyon kényelmesen befészkelte magát a kis Drágánk. El is telt jó 20-25 perc mire sikerült kimozdítani ebből az állapotból, hogy mindent pontosan meg tudjanak méri. A köhögés, a hasprés sem segített, nyugodtan feküdt tovább. Utána a helyben ugrálást kellett választani, ekkor végre megmozdult ebből a helyzetből. Kitámasztott kézzel lábbal :))) Hihetetlen volt látni, hogy erre is képes már.
Ezen a lenti képen 2 kezét felemelvén integetett nekünk. :) "Szia Anya, Apa. Itt vagyok!" - volt a mondanivalója dokibácsi szerint
Lényeg:
NT (tarkóredő): 1,3mm (3mm-ig JÓ).
CRL (ülőmagasság): 65,10mm
Zárt koponya és hasfal. A végtagok (2 kéz + 2 láb) láthatóak. Rendellenesség nem látható.
A szülés várható időpontja: 2012. november 8.
Most hogy remélhetőleg a legkritikusabb szakaszon túl vagyunk, elmondtuk a jó hírt Anyák Napi ajándékként szüleimnek. Nagy volt az öröm, meghatódás!!!
Apukám: "Tiszta a Csaba." (Ő ezt már látja a 10.heti UH képen) És természetesen fiú :))))
2012.06.16-én voltunk a 19. heti genetikai (2.) UH-n. Íme néhány fotó:
(némely képen még olyan kis "ufós" - Hajdú drnő szavait idézve - mert még nem alakult ki rajta a zsírréteg)
Vizsgalat eredményei:
Lepény az elülső falon tapad, átlagos mennyiségű magzatvíz.
BPD (fejátmérő): 46,87mm
HC (fejkörfogat): 157,20mm
AC (haskörfogat): 134,68mm
FL (combcsont): 28,01mm
Orrcsont: 4,50mm
Ép koponya. Arckoponya: eltérés nem látható. Gerincoszlop követhető, csigolyák zártak, megtartottnak látszanak. Szív: 4 üregű, billentyűk ábrázolódnak. Gyomor és hólyagtelődés látható. Mindkét oldalon épnek tűnő vesék. Végtagok csöves csontjai épnek látszanak.
Magzati súly: 257,9079g
Minden épnek, egészségesnek látszik.Ismét maga volt a csoda, hogy láthattuk Angyalkánkat újra. HIHETETLEN és varázslatos egyaránt. Szíve 154-et ver percenként.
Elég bújós Baba, végig a méhlepényhez húzódott, belefúrta a kis arcocskáját, így tökéletes felvételek nem tudtak készülni róla. De nem is ez számunkra a lényeg, hanem hogy egészsége.
Unokahúgom véleményét is bemásolom a drnőről, hátha valakinek segíthetek ezzel is:
"
Hajdú drnő a komoly rendellenességek felismerésében még sosem tévedett. Ha Ő
azt mondja minden a legnagyobb rendben, akkor az úgy is van! Ezt a homeopata
drnő mondta nekünk. Igen, úgy néz ki mint egy takarítónő. Nagyon igénytelen a
ruházkodására, a haja csak lóg zsírosan. A lényeg, hogy ért ahhoz, amit csinál."
Most már nyugodt vagyok és boldog VÁRANDÓS KISMAMA!!!!!
Már a nemét is tudjuk, ez megtartjuk ezt a kis titkot már tényleg magunknak, persze csak a megszületéséig. :))))
Már csak 2 hónap és karjainkban tarthatjuk gyermekünket! Minden nap csodálatos ebben az állapotban.
MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN, JÓL VAGYUNK.
MOST MÁR HISZEM HOGY VANNAK CSODÁK!!! (megérte a közel 1O év várakozás)
(kép rólunk hamarosan...)
