Mindennapjaink

most is munkával telnek.

Húsvéti ünnepek gyorsan elteltek. Őszintén szólva nem sok ünnepi hangulat volt benne, talán csak az ételek amiket készítettem. Az ünnepek előtt sem sok időnk volt semmire, így még a tavaszi nagytakarítás is sajnos húsvét vasárnap délutánjára esett nálunk - ilyen még soha életemben nem történt (máskor egyszerűen nem tudtuk megoldani). Így ezt a "lelki megrázkódtatást" húsvét hétfőn egyedül (Cs. dolgozott) pihentem ki. :)))
Röviden és tömören ennyit erről.

Amúgy nem történik semmi említésre méltó dolog/vizsgálat, ezért is nincs miről írnom.
Beletemetkeztünk a munkába mindketten. Nálunk is a cégnél állandó harc folyik (ki és bejövő pénzek elosztása miatt...), és ami leginkább elkeserítő az elmaradó fizetéseink, már 3 havi április 10-től (hogy mikor kapjuk meg??? - erre válasz nincs, csak ígérgetések...).

Csaba már jól van. Meggyógyult. Lassan a keze és lába is rendbe jön. Hihetetlen még mindig ami vele történt. Teljesen lejött a tenyerén már a bőr (olyan foltos mint egy tehén), a talpán még rosszabb a helyzet, ott még rajta van az elhalt, vastag bőrréteg (ami lassan-lassan "bomladozik").
Még hetekig látszani fognak a nyomai ennek az allergiának.

A legszomorúbb, hogy nem csak minket, felnőtteket érint ez a szörnyű ekcéma. Ma írt u.húgom, hogy a kisfia is ettől szenved szinte az egész testén (sebes, váladékos). Mivel még szoptat, teljes tejfehérje és gluténmentes diétát kell tartania (krém nem elég), hogy a Picinél javulást érjenek el. Vagy abbahagyni a szoptatást (amit nem szeretne). Általában 2 éves korukra 99%-ban növik ki ezt a gyerekek.
A fotó, amit küldött, megdöbbentő, nagyon sajnálom Őket:


Szóval mindenkinek nehéz, mindenkinek megvannak a saját problémái amit meg kell oldani!!!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok MINDEN OLVASÓMNAK!!!!

Hétvégén

április 1-je volt. Ugyebár mindenkinek a Bolondok Napja jut rögtön eszébe.
Kivéve a mi családunkat, hisz ezen a napon született az én férjem. :))) És szerencsére jelét sem látni rajta e napnak a nevezetességeiből... :))

Isten Éltesse Sokáig ez alkalomból immár 39. alkalommal!

Íme a tortája, ami isteni finom volt - házi készítésű, édesítőszeres:


Mivel ez a tortás köszöntés már megvolt 2 hete, így marad a borozgatás hármasban, ugyanis a Nővérem meglepetésként állított be hozzánk szombat este! Nemcsak azért, hogy megköszöntse Őt, hanem velem töltsön egy estét, beszélgetéssel, testvéri szeretettel.
Összességében sikerült tölteni a "szeretet üzemanyag tartályomon". Remélem Ők is hasonlóan éreztek ezen a hétvégén.

Gyógyul

már az Cs. (mondjuk annyi gyógyszertől nem is csodálom...).
3 orvos - 3 diagnózis, ki - ki a maga területének megfelelően: ekcéma v. vírus v. allergia vagyis ezek "keveréke".

Igazából ez is rajtunk múlik, hogy kiderítsük, rájöjjünk, hogy mi okozta ezt a betegséget. Már nem "agyalunk" rajta tovább, már dolgozni is jár. Lényeg, hogy jól van és a pöttyei is halványodtak jelentősen. Így már egészségben tölthetjük el a húsvéti ünnepeket és a mándoki "kirándulásunkat" (kerti munka anyósnál).

Húsvétról jut eszembe ezek a húsvéti sonka és a tojás árak eszementek!!!! Csak kapkodom a fejem. Kollégám imént mesélte, hogy Ő 70Ft/db áron vett "bio" tojást. Mitől bio?-kérdeztem. Hát, hogy vidéken vette. :)))
Szerencse, hogy nálunk a családban mindez megtalálható. Köszönetet is mondhatok érte Szüleimnek és Nővéremnek.

Köszönöm a tanácsokat, együtt érző szavakat Lányok!

Mára már igazán jobban van Cs. Nem szükséges a fájdalom csillapító "marokszámra". Sőt ma reggel már egyáltalán nem. Hihetetlen. A keze, pontosabban a tenyere, olyasmi mint az én kezem volt, csak sokkal durvább (kinézetét leginkább fürj tojáshoz tudta hasonlítani, tényleg olyan). A talpa szintén, a sarkán annyi a pötty, hogy 1 nagy piros folttá vált az egész, ezért nem tudott lábra állni, ott a legdurvább!!! Soha nem láttam még ilyet. Kb. még bő 1 hét mire elmúlik, halványodik. De legalább már nincsenek fájdalmai, csak a torka, szája, nyelve érzékeny. Ezen segít majd még az antibiotikum.

Vizsgálataim folyamatban, csak kicsit lelassult (várom a megbeszélt 2 időpontomat belégzés+lisztérz. vizsgálatra), sok a munkám és főnököm kérte, hogy ha lehet kicsit ritkábbra tegyem a eltávozásaim számát. :)))

Jel

amelyet adok magamról/magunkról.
Eddig nem volt fontos, így nem írtam (valahogy kedvem, időm sem volt hozzá ebben a szép időben). Hosszú hétvége eltelt sok munkával, kevés pihenéssel. Legszebb számomra a 2 legfontosabb személy (Nővérem és Csaba) születésnapi köszöntése volt.

Más, jöjjön egy kis magyar egészségügyi ellátásról, ízelítőül:
Vasárnap este kezdődött minden. Mire hazaértünk belázasodott a Csaba. A torka is fájt hozzá, és kisebb kiütések látszódtak a tenyerén. Nem tuladjonítottunk neki nagyobb jelentőséget (betudtuk a sok kerti munkának, metszés és egyebek, és a kimerültségnek). Így el is ment dolgozni hétfő reggel (24 órára), énis ezt tettem volna, hisz benne van az emberben a rutin és a hétköznapi élet küzdelmei. Kedden reggel már rosszabbul volt mikor hazaért. Igazán akkor estünk kétségbe mikor hívott, hogy olyan fájdalmai vannak (lábfejében, kezében), hogy nem tud lábra állni. Ekkor teljesen kétségbe estem/estünk. Hirtelen azt sem tudtam hova menjünk/mit csináljunk (ilyenkor érzem igazán egyedüllétünket Bp-en). Lenyugodva, kollégám segétségével gyermekgyógyász orvos ismerőséhez siettünk (magánrendelésre, mert nem foglalkoznak körültekintően a beteggel máshol, tekintettel a múltja miatt is döntöttünk e mellett). Diagnózis: vírusfertőzés. Az elmúlt 1/2 év "legdivatosabb" vírusát kapta be. Hólyagos torokgyulladás, végtagfájdalom, kiütések: kézen, lábon és száj környékén. Antibiotikum nincs rá, így kapott cataflamot + fenistil gélt.
Nyugodt szívvel tértünk haza, álltunk az éjszaka elé. Későbbiek folyamán a fájdalom csak nem szűnt, sőt erősödött. Olyannyira, hogy nem aludtunk semmit éjszaka. Hajnal 2 órakor ügyeletre indultunk ( miután a fájdalmai elviselhetetlenné váltak). Gondoltuk mivel legközelebb a János kórház van (amúgy is nagy kórház, központi stb.) biztos van ügyelete. Traumatológia sürgősségire mentünk. 20 perc keresgélés után találtunk is 2 nővért, aki átirányított egy 3. nővérhez. Mivel a doki aludt (legalábbis erre következtettünk), Ő ránknézett és elirányított a ügyeletes bőrgyógyászatra. Ez a Bőrgyógyászati klinika, VIII.ker. Mónika utcában (érdekes ez a legközelebb a XII.kerülethez???). Ez olyan eldugott helyen van, körbezárva kerítésekkel, hogy alig találtuk meg. A portán az Őr kedvesen invitált már "nem tudom fogadják e magukat". Mi mentünk előre megállíthatatlanul. Csöngettünk az épület bejáratánál. Álmos portás nyitott ajtót, Ő is megkérdezte mit akarunk, ki küldött stb. Már azt hittük Ő diagnosztizál (tudom ez már kicsit morbid). Telefonált egy doktornőnek, aki nagy kegyesen lejött. Csaba elmondta, nagyon bunkó volt vele (miért jöttünk ide, és ilyenkor és egyébként is...). Akkor enyhült meg kicsit, amikor (múltjából kifolyólag) megtudta milyen gyógyszert szed. Adott neki injekciót (nem árulta el mi volt) írt fel krémet, gyógyszert. Ő elmondása alapján ekcéma, és "fog ez még sokkal jobban is fájni" biztatott. Jöjjön vissza holnap nappal vagy csütörtökön. Kérdezem én minek? Akkor Ő most nem diganosztizált, vagy rossz recepteket írt fel? Téboly!!!!
Annyit enyhült a fájdalom, hogy amikor hazaértünk azonnal elaludt. 4-6-ig. Ez is valami.
13 órára kértem én még neki időpontot a Kútvölgyi rendelőbe a bőrgyógyászatra még tegnap biztos ami biztos alapon. Azt a krémet írták fel neki, mint nekem az ekcémámra (szteroidos persze) + valami allergiagyógyszer. Doktornő tanácsa az, hogy antibiotikum mindenképpen fog kelleni, mert mindez a mandulagyulladásból indulhatott.
Visszahívta a gyerekorvost (magándokit akinél tegnap volt), elmesélte neki tegnap éjszakánkat és a mai diganózist. Megy vissza most antibiotikumért. (Kíváncsi vagyok, hogy recept felírásért is elkéri e a 6000 Ft-ot, mint tegnap.) Már az sem érdekel, ha igen, csak gyógyuljon már meg!!!!!!!!!!!!!
Még 1 ilyen éjszakát nehezen élnénk túl mindketten. Mert ugye ami az egyik félnek fáj, az a másiknak is.
Szóval beleléptünk a közepébe....

...

Kontroll

tegnap voltam Tűű-nél. Őszintén mondom, megfordult a gondolataimban, hogy közlöm vele (meséltem is neki), hogy búcsúzzunk el egymástól mert én többet nem jövök, nem csinálom tovább, mert ugyebár 2008. októbere óta már igen sok idő eltelt nem sok eredménnyel. Főleg mikor megláttam a 2 héttel ezelőtt készített TSH értékeimet.
Most már itt nem adhatom fel - mondta. Hinni kell mert az eredményeim jók (persze, elragadtattam magam, hisz nem csak a TSH-t kell nézni), szép, tökéletes előírt ciklust igazolnak. 100mg-re emelte az L-thyroxint, többi maradt, kiegészítésként femibion 800 szedését kezdem el vitaminként.

Úgyhogy minden folytatódik egyenlőre.

(mutattam neki a vizsgálatokat, immunológiait, meg sem lepődtem már mikor mondta, hogy Magyarországon csak az ÁEK és Fülöp doki...)

..